-
1 ὁμοῦ
ὁμοῦ, an demselben Orte (von ὁμός, dem ποῦ entsprechend); μὴ ἐμὰ σῶν ἀπάνευϑε τιϑήμεναι ὀστέα, ἀλλ' ὁμοῠ, Il. 23, 84; ὁμοῠ δ' ἔχον ὠκέας ἵππους, 11, 127; oft werden dadurch zwei schon durch καί verbundene Substantiva noch enger verknüpft, zusammt, zugleich, εἰ δὴ ὁμοῠ πόλεμός τε δαμᾷ καὶ λοιμὸς Ἀχαιούς 1, 61, ὁμοῠ γλυφίδας τε λαβὼν καὶ νεῦρα 4, 122, αἶγας ὁμοῠ καὶ ὄϊς 11, 245, vergleiche 17, 362. 745, öfter, ἐπήγαγε λιμὸν ὁμοῦ καὶ λοιμόν Hes. O. 243, wo überall sich ein Verbum auf mehrere Substantiva bezieht; ἄμφω ὁμοῠ, Od. 12, 424. So auch Tragg.: οἴκτειρε ϑῆλυν ἄρσενός ϑ' ὁμοῦ γόνον, Aesch. Ch. 495; Ag. 1124; ἔν τ' ὀδύναις ὁμοῦ λιμῷ τ' οἰκτρός, Soph. Phil. 185; auch ὁμοῦ μὲν – ὁμοῠ δέ, O. R. 4; in Prosa, ἄνδρας ὁμοῠ καὶ ἵππους, Xen. Cyr. 3, 3, 64. – C. dat., zusammen, zugleichmit; κεῖσϑαι ὁμοῦ νεκύεσσι, zusammt, zwischen den Todten, Il. 15, 118, od. gleich wie die Todten; ὁμοῦ νεφέεσσι, 5, 867; ὅσσαι μοι ὁμοῠ τράφεν, Od. 4, 723, vgl. 15, 365; οἰμωγὴ δ' ὁμοῠ κωκ ύμασιν κατεῖχε ἅλα, Aesch. Pers. 426; u. eigtl. vom Orte, τῇδ' ὁμοῦ ναίειν πόλει, Soph. O. C. 949; ὁμ οῦ δὲ πάντες ἀναμεμιγμένοι, El. 705; τοῖς ἐμοῖς πλευροῖς ὁμοῦ κλιϑεῖσαν, Trach. 1225; Phil. 1218; ὁμοῦ μιγέντος σιδήρου ἀργύρῳ, Plat. Rep. VIII, 547 a; – zugleich, auf einmal; παρῆν ὁμοῦ κλύειν πολλὴν βοήν, Aesch. Pers. 393; χρόνος καϑαιρεῖ πάντα γηράσκων ὁμοῠ, Eum. 276. – Dah. nach Erkl. der Alten = ἐγγύς, καὶ μὴν ὁρῶ τάλαιναν Εὐρυδίκην ὁμοῦ, Soph. Ant. 1165; vgl. Ar. Equ. 245 Pax 505; εἶναι πάνυ ὁμοῦ, Xen. Cyr. 6, 3, 7, vgl. 3, 1, 2; Plat. Theag. 129 d; ὁμοῠ δὲ τῷ τίκτειν παρεγένεϑ' ἡ κόρη, Men. beim Schol. Ap. Rh. 2, 121; ὁμοῠ τῷ ϑανάτῳ ἰόντας, Ael. H. A. 4, 36. – Selten bei Verbis der Bewegung, = ὁμόσε, nach der bei den Griechen nicht seltenen Verwechslung dieser Ortsbezeichnungen, οὔπ οτ' εἶμι τοῖς φυτεύσασίν γ' ὁμοῦ, Soph. O. R. 1007; ὁμοῠ γίγνεσϑαι, Ar. Thesm. 572; πάντων ὁμ οῦ ὄντων, als sie sich vereinigt hatten, zusammen waren, Xen. An. 7, 1, 28; auch vom feindlichen Zusammentreffen, πρὶν δὲ ὁμοῦ εἶναι τοὺς πολλοὺς ἀλλήλοις, συμμιγνύουσιν οἱ κατὰ τὰ ἄκρα, 4, 6, 24. – Ὁμοῠ τι, beinahe, fast, u. bei einem Zahlenbegriff ungefähr, beinahe, gegen, Plut. Them. 7 Alc. 13 Cic. 16 u. a. Sp., wie Ael. H. A. 5, 10. 16, 11; vgl. Dem. 25, 51. – Ὁμοῦ καί; ἄνδρας ὁμοῦ καὶ ἵππους ἐφόνε υον, Xen. Cyr. 3, 3, 64; dah. bei Sp. = aeque ac.
-
2 ὁμοῦ
I prop. of Place, at the same place, together,μὴ ἐμὰ σῶν ἀπάνευθε τιθήμεναι ὀστέ', Ἀχιλλεῦ, ἀλλ' ὁ. Il.23.84
; ὁ. εἶναι, opp. χωρὶς εἶναι, X.Cyr.6.1.7, etc.;ὁ. πάντες ἀναμεμιγμένοι S.El. 715
, etc.2 generally, together, at once,ὁ. δ' ἔχον ὠκέας ἵππους Il.11.127
;ἄμφω ὁ. Od.12.424
;παρῆν ὁ. κλύειν πολλὴν βοήν A.Pers. 401
;χρόνος καθαιρεῖ πάντα.. ὁ. Id.Eu. 286
;δυοῖν ὁ. S.OC 329
;εἰ γὰρ Αἰγίσθῳ θ' ὁ.
likewise,Id.
El. 1416 : freq. accompanying two Substs. already connected by καί or τε, like Engl. both,εἰ δὴ ὁ. πόλεμός τε δαμᾷ καὶ λοιμὸς Ἀχαιούς Il.1.61
;ὁ. γλυφίδας τε λαβὼν καὶ νεῦρα 4.122
; χίλι' ὑπέστη, αἶγας ὁ. καὶ ὄϊς a thousand smaller cattle, both goats and sheep, 11.245 ;θυμὸς τείρεθ' ὁ. καμάτῳ τε καὶ ἱδρῷ 17.745
, etc.;ἐπήγαγε λιμὸν ὁ. καὶ λοιμόν Hes. Op. 243
;ἐφόνευον ἄνδρας ὁ. καὶ ἵππους X.Cyr.3.3.64
;οἴκτειρε θῆλυν ἄρσενός θ' ὁ. γόον A.Ch. 502
;πόλιν τε κἀμὲ καί σ' ὁ. στένει S.OT64
, cf. El. 667, Aj. 1079 ;ὁ. ταράττων τήν τε γῆν καὶ τὴν θάλατταν Ar.Eq. 431
;ἱππέας τε καὶ ὁπλίτας ὁ. Th.7.30
, etc.: repeated,ὁ. μὲν.., ὁ. δέ.. S.OT4
; cf. ὁμῶς.3 c. dat., together with, along with,ὁ. νεφέεσσιν ἰών Il.5.867
;κεῖσθαι ὁ. νεκύεσσι 15.118
;ὁ. τῇ λίμνῃ Hdt.2.101
;οἰμωγὴ.. ὁ. κωκύμασιν A.Pers. 426
: also with ὁμοῦ following the dat.,ὅσσαι μοι ὁ. τράφεν Od.4.723
; θεοῖς ὁ., = ξὺν θεοῖς, S.Aj. 767 ; οὔ ποτ' εἶμι τοῖς φυτεύσασίν γ' ὁ. will never meet them, Id.OT 1007 ;τοῖσιν ἐχθίστοισι συνναίειν ὁ. Id.Tr. 1237
, cf. OT 337, OC 949, E.Hel. 104.II close at hand,ὁρῶ τάλαιναν Εὐρυδίκην ὁ. S.Ant. 1180
, cf. Ar.Eq. 245, Pax 513, Th. 572, X.Cyr.3.1.2 : also c. dat., close to,τοῖς ἐμοῖς πλευροῖς ὁ. κλιθεῖσαν S.Tr. 1225
, cf. X.HG3.2.5, Pl.Thg. 129d ; ὁ. τι τῷ (v.l. τοῦ)τίκτειν παρεγένεθ' ἡ κόρη Men.851
, cf.ὁ. τι τῷ τίκτειν D.H.1.78
; ὁ. τῷ θανάτῳ ὄντας at death's door, Ael.NA4.36 ; ὁ. ἦν καὶ ἔχειν τὴν πόλιν καὶ τὸ γένος ὅλον μετὰ τῆς πόλεως it was much the same thing, Him.Or.2.16.2 rarely c. gen.,νεὼς ὁ. στείχειν S.Ph. 1218
; εἶναι ὁ. ἀλλήλων (v.l. -οις) X.An.4.6.24 ; (i A.D.); κυμάτω [ν ὁ] μοῦ dub. in Archil.Supp.2.11.3 of amount, in all, in round numbers,ἀπὸ Σόλωνος ὁ. διακόσι' ἐστὶν ἔτη D.19.251
;εἰσὶν ὁ. δισμύριοι Id.25.51
, cf. 36.36, Men.140 ; (iii A.D.). -
3 λιμός
λῑμός, οῦ, ὁ ([dialect] Dor. ἡ, acc. to Phryn.164, used by the Megarian in Ar.Ach. 743, cf. Herod.2.17, Bion Fr.14.4; Λ. ἔχων γυναικὸς μορφήν Callisth. ap. Ath.10.452b; also h.Cer. 311, Call.A Fr.anon.43, Plb.1.84.9, AP9.89 (Phil.), Ev.Luc.15.14, Act.Ap.11.28):—hunger, famine,δίψα τε καὶ λ. Il.19.166
;λιμῷ θανέειν Od.12.342
;λιμὸν ὁμοῦ καὶ λοιμόν Hes.Op. 243
, cf. Th.2.54;λ. αἰανής Pi.I.1.49
;λιμῷ συνεστεῶτας Hdt. 7.170
;σκότῳ λ. ξύνοικος A.Ag. 1642
;δείπνου προφήτην λιμόν Antiph. 217.23
;ἅπανθ' ὁ λ. γλυκέα πλὴν αὑτοῦ ποιεῖ Id.293
;ὁ δὲ λ. ἐστιν ἀθανασίας φάρμακον Id.86.6
: prov., ἀπολεῖτε λιμῷ Μηλίῳ, referring to the siege of Melos, Ar.Av. 186: metaph.,ἤδη γὰρ εἶδον.. λιμόν τ' ἐν ἀνδρὸς πλουσίου φρονήματι, γνώμην δὲ μεγάλην ἐν πένητι σώματι E.El. 371
. -
4 λῑμός
λῑμός, ὁ 8auch ἡ, H. h. Cer. 312, von den Gramm. für dorisch erkl., vgl. Schol. Ar. Ach. 743; in späterer Prosa vorherrschend, Pol. 1, 84, 9 u. a. Sp.), Mangel an Nahrung ( λείπω), Hungersnoth, Hunger; δίψα τε καὶ λιμός, Il. 19, 166, ἔτειρε δὲ γαστέρα λιμός, Od. 12, 332, öfter; λιμῷ ϑανέειν, vor Hunger sterben, 12, 342; λιμὸν ὁμοῠ καὶ λοιμόν, Hes. O. 241; αἰανής, Pind. I. 1, 49; πλεῖστοι ϑάνον δίψει τε λιμῷ τε, Aesch. Pers. 483, öfter, wie bei den anderen Tragg.; λιμῷ πιεζόμενοι, Her. 6, 139, ὑπὸ λιμοῠ, 8, 115; λιμῷ ἀποϑανεῖν, Plat. Gorg. 464 d, u. sonst überall in Prosa. – Auch übertr., ἤδη γὰρ εἶδον λιμόν τ' ἐν ἀνδρὸς πλουσίου φρονήματι γνώμην τε μεγάλην ἐν πένητι σώματι Eur. El. 371. – Auch = Heißhunger, Medic. – Komisch = der Hungerleider, Posidipp. Ath. IX, 376 (v. 12); vgl. Eust. 1828, 6.
-
5 λοιμός
λοιμός, ὁ, Pest, Seuche, jede ansteckende, schnell um sich greifende, tödtliche Krankheit; IL. 1, 61. 97; λιμὸν ὁμοῦ καὶ λοιμόν Hes. O. 241; λοιμοῦ τις ἦλϑε σκηπτός; Aesch. Pers. 701; Suppl. 645; λοιμὸς ἔχϑιστος Soph. O. R. 28; Her. 7, 171. 8, 115; οἱ λοιμοὶ φιλοῠσι γίγνεσϑαι ἐκ τῶν τοιούτων Plat. Conv. 188 b; λοιμῶν ἐμπιπτόντων Legg. IV, 709 a; Sp., λοιμῷ προςβάλλειν, Plut. Coriol. 13. – Uebh. Verderben, im plur., Pol. 38, 2. – Auch von einem Menschen, ein verderblicher, schändlicher Mensch, Dem. 25, 80. – Entweder mit λιμός oder mit λῦμα zusammenhangend.
Перевод: со всех языков на все языки
со всех языков на все языки- Со всех языков на:
- Все языки
- Со всех языков на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий